Az európai (eurázsiai) vagy közönséges hód állománya a XIX. században a kíméletlen vadászat és élőhelyeinek csökkenése miatt jelentősen megfogyatkozott. Európa nagy részén kipusztult. Ekkor tűnt el több mint egy évszázadra Magyarország élővilágából is.
A 90-es évek elejétől Európa több országában visszatelepítési programok folynak. Magyarország hódállománya jelenleg kb. 500 példányból áll.

A nagyobb folyók partjain él. A lakhelyéül szolgáló üreget általában a part falában ássa ki. A hódvár bejárata a víz alatt található. Kiválóan úszik, a szárazföldön viszont esetlenül mozog. Éjszakai állat. Nyáron lágyszárú növényekkel, télen fakéreggel és rügyekkel táplálkozik.

Legfőbb jellegzetessége hatalmas narancssárga metszőfoga. Bundája barnásszürke és vízhatlan. Szemei és fülei kicsik. Orrát és fülét bőrlebennyel zárja el a víz alatt. Lábai rövidek, hátsó lábujjai úszóhártyásak. Testhossza 75-95 cm. Magassága 30 cm. Farka 30 cm hosszú és 20 cm széles, lapított és pikkelyes. Testének ez a része a víz alatti kormányzásra szolgál. Farokcsapkodásával ellenségeit próbálja elriasztani , illetve így hívja fel társai figyelmét a veszélyre.

A nőstény 105-107 napos vemhesség után nyár elején egy vagy két kölyköt hoz világra, melyek 2 évig maradnak családjukkal. Élettartama 15-17 év is lehet. Az európai hód mérsékelten veszélyeztetett állatnak számít. Elsősorban prémjéért pusztítják.
Magyarországon 1988-óta védett, eszmei értéke 50 000 forint.

A nagyszabású gátépítés nem annyira az eurázsiai hódra, inkább a kanadai hódra jellemző:

A hód, fennmaradása érdekében fákat dönt és gátakat épít. Egyfolytában dolgozik, megváltoztatva ezzel a környezet arculatát. A hódnak a gátak és a vára jelenti az életbemaradást. Az olyan tavakat vagy patakokat szereti, melynek vize egész évben 1 méter mély. A sekély vizek télen fenékig befagynak. Ahhoz hogy a hód a jég alatt elbújhasson mély vízre van szüksége. Ha nem talál ilyet, akkor gátakkal épít magának.

Ehhez a munkához először is fákat dönt ki. A hód nem mondható nagydarab állatnak, mégis könnyedén kivág és kidönt egy 15 cm vastag fát. Volt olyan hód, amely kidöntött egy kb. 30 méter magas és 1,5 méter széles fát. A fából éles és erős fogaival apránként vési majd tépdesi ki a darabkákat. A fák általában a víz irányába dőlnek. A rönkökről lerágja a gallyakat, ezeket elraktározza télire a többit pedig a folyó sodrása a megfelelő helyre viszi. Ha ez a hely túl messze van, akkor szétszabdalja rövidebb darabokra. A törzset és a vastagabb ágakat mintegy 1,5 méter hosszúra darabolja. Amikor ezek a rönkök a helyükre kerültek megkezdődhet a gátépítés. Mellső lábait kézként használja. Bármit megfog és megtart vele. A rönköket és ágakat a víz folyásával párhuzamosan helyezi el. Köveket, ágakat, leveleket rak rá és sárral meg iszappal tömi be a réseket. Az így elkészített gát már elég mélyre duzzasztja a vizet.

Várát hasonlóképpen építi a víz mellett. Alapnak követ, vizes leveleket, ágakat és sarat használ, amit később nádból és vesszőből készített tetővel fed le. Ehhez már nem használ sarat, ezért télen-nyáron jól szellőzik. A várat egy rejtett folyosó köti össze a vízzel ahol észrevétlenül tud közlekedni. Ez az egyetlen hely ahol védve van a ragadozóktól és biztonságban érzi magát.